„Nem probléma, hogy a miniszterelnökre és a Fideszre szórt vádak a bank- és brókerügyekben úgy viszonyulnak a valósághoz, mint a boka tája a toka bájához. Azaz sehogy sem, mégis az ellenzéki ricsaj-offenzíva legalábbis blokkolni tudja a valós tények, gazdasági sikerek, pénzügyi és szociális eredményének hírét a lakosság felé. És sunyin pánikot kelt. Az idézett ordító címsorok, állítások és feltételezések jó, ha egy napig voltak érvényesek. Orbán közölte az országgal, hogy – magától értetődően – kimenekítették a bajból a minisztériumok (valójában az állampolgárok!) pénzét, megelőzve a még nagyobb vagyonvesztést, megjegyezve, hogy az évtizeden át tartó pénzlopási lehetőséget az előző, baloldali kormány liberális (azaz: trehány) pénzpolitikája tette lehetővé. De hát ki emlékszik ma már a könnyű kezű Gyurcsány és a becsületes Veres játszmáira? Az emberek már az autópálya-matricák januá-ri bevezetésével szemben gerjesztett médiakampányra sem emlékeznek.
De kinek jut eszébe a világ legnagyobb brókercége, a New York-i Lehman Brothers 2008. szeptember 15-én történt összeomlása, ami valóban megrengette a világ pénzügyi és hitelrendszerét (talán abban is benne volt a Fidesz keze?). Nem kéne olykor azon is eltűnődni, hogy az amerikai »fogd a pénzt és fuss!« trükk hatásától csak az IMF gyorssegélyutalása mentette meg Magyarországot az államcsődtől Gyurcsány vezér uralkodása idején? Amúgy a cégnek több mint ötvennégymilliárd jóvátételt kell fizetnie a károsultaknak (köztük magyar szerencsejátékosoknak is). És ha valaki netán idehaza nem tudta, mit jelent valójában a »bróker« szó, miért nem nézte a szótárban, vagy a tévében a Wall Street farkasa című Scorsese-filmet, és szaladt be másnap a Quaestorhoz kivenni a pénzét? Mi másban bízott, és reménykedik most?”